Van, akinek átadhatjuk a stafétabotot.

Képzeld el, hogy egy különleges pillanatban találkozom a feketicsi Pipacs kávézó varázslatos tulajdonosnőjével. Ott, a kávé illatának és a friss péksütemények bűvöletében, éppen átadom neki a stafétabotot, amely nemcsak egy szimbólum, hanem a közösségünk összetartozásának jele is. Együtt koccintunk egy gőzölgő kávéval, miközben a jövő lehetőségeiről beszélgetünk, és a barátságunk új fejezetét kezdjük el.

Valaha pipacsok színes tengere hullámzott a falu határában, de mára csupán egy Penovác-festmény és a több mint négy évtizede működő vendéglátóhely, a Villa Pipacs maradtak meg emlékül. Az elmúlt évek eseményei sem állították meg a hely működését – a Pipacs soha nem zárt be egyetlen napra sem. Jelenleg már a második generáció irányítja a vendéglátóhelyet, és minden jel arra mutat, hogy a harmadik generáció tagjai is hamarosan csatlakoznak ehhez a lelkes csapathoz.

Gyakran járok az E-75-ös úton, és Feketics bejáratánál mindig megáll a tekintetem a falu két oldalán található Villa Pipacsra, valamint a szemközti kempingre. Az épületek nem tűnnek elhanyagoltnak; rendszerint 2-3 autó áll a parkolóban. Elgondolkodtam, vajon elegendő-e ennyi vendég egy ekkora létesítmény fenntartásához. De a kérdésemet hamarosan eloszlatta a fiatal hölgy, Kelemen Kornélia, aki édesapja, Kelemen László nyomdokaiba lépve vette át a menedzsment feladatait.

- Azok, akik sietnek, általában az autóutat választják. Nem egy bezárt vendéglő tanúskodik arról, hogy a forgalom a régi úton jóval kisebb. Jól gondolom, hogy van, aki nem hagyja ki, hogy megálljon Feketicsen? - kérdezem tőle.

- Igen. A mi vendégfogadónk általában az első megállóhely a magyar határ felől érkező turistáknak. Az autóútról a bekötőút mindössze pár kilométer, ez nem akadály, hogy letérjenek azok, akiknek pihenésre van szükségük. Tény, hogy nincs sok gépkocsi a parkolónkban, de nem is az a cél, hogy megtöltsünk minden szobát. Számunkra az a fontos, hogy az ide betérő azt érezze, hogy szinte hazajött, s ha legközelebb is erre jár, akkor már tervezze, hogy ismét nálunk hál meg - mondja Kelemen Kornélia, a létesítmény vezetője.

Kelemen László édesapja 1978-ban álmodta meg és valósította meg a Pipacsot, amely a mai napig vonzó külsejével hívogat. Nagy ambíciókkal indult: a vendéglő szomszédságában kempinget, teniszpályát és medencét alakítottak ki, később pedig vendégszobákkal is gazdagította a helyet. Az épületet körülvevő területen egy gyönyörű kertet műveltek, sőt, egy kis farm is működött, hogy a konyhán mindig friss hús és zöldség álljon rendelkezésre a finomabbnál finomabb ételek elkészítéséhez. Sokan még ma is emlékeznek arra, hogy a Pipacs pincéjében egy időben népszerű diszkót üzemeltettek. A boldog idillt azonban megzavarta a balkáni háborúk kitörése, amikor Kelemen László a Horvátországból menekülteknek nyújtott ideiglenes menedéket a vendéglőjében. Ezt követően újabb nehézségekkel teli évek következtek, de a Pipacs és környezete mindezeket a megpróbáltatásokat sikeresen átvészelte.

Kelemen Kornélia szinte a születése óta a vállalkozás világában él. Gyermekként tanúja volt annak, hogyan bontakozik ki a vállalkozás, és elsajátította a vezetés fortélyait. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után a turizmus irányába orientálódott, majd a turisztikai főiskola elvégzésével olyan tudásra tett szert, amely lehetővé tette számára, hogy ne kelljen munkát keresnie.

Vajdaságban a családi vállalkozások igazi kincsek, de nem minden esetben világos, hogy a következő generációk átveszik-e a szüleik által évtizedeken át gondosan épített örökségét. Kelemenéknél azonban a dolgok másként alakultak: az idősebb lány, Kornélia, vállalta magára az üzlet folytatásának felelősségét.

A világ annyira átalakult, hogy már egy egyszerű étterembe sem úgy lépünk be, mint régen, amikor csak sétáltunk az utcán, és ha megláttunk egy helyet, ami megtetszett, bemenekültünk. Az én tapasztalataim alapján a mai fiatalok inkább a neten fellelhető információkra támaszkodnak. Ott megtalálható minden: a hely részletes leírása, az étlap, sőt a vendégek véleményei is, amelyek alapján eldönthetjük, érdemes-e bemenni. Ez lett a modern útmutató, ami mérvadó a választásainkban. Ami a 90-es éveket illeti, a közeli autóút 800 méterre való eltávolodása kétféleképpen értelmezhető: jó, hogy nem túl messze van, ugyanakkor az is előny, hogy nem a házunk mellett zúgnak el a járművek. Vannak, akik ezt negatívumként élik meg, én azonban mindig a pozitív oldalát nézem: a pohár számomra inkább félig tele van, semmint félig üres - mondta Kornélia.

A Kelemen család rendszeresen megújítja weboldalát, és tapasztalataik szerint a legnagyobb népszerűségnek a különféle foglalási lehetőségek örvendenek.

- Nálunk egy, maximum két éjszakára maradnak a vendégek. A szállást 1-2 hónappal előbb lefoglalják interneten keresztül. Megalszanak, és mennek tovább Németországba vagy a tengerre. Nyáron sokkal intenzívebb a forgalom. 14 szobánk van, amelyek több kategóriába sorolhatók. Amikor megjelent az első Prosperitati pályázat, mi megpályáztuk a szobák felújítását, mert csak így tudtunk lépést tartani a konkurenciával. Az volt a cél, hogy családias hangulatot teremtsünk, és visszatérő vendégeink legyenek. Külföldön élő vajdaságiak is sokszor választanak bennünket, ha rokonlátogatóba jönnek, az évi szabadságukra adunk nekik itt szállást. Ezenkívül csapatépítők, művésztáborok, kisebb konferenciák szervezésére is felkészültünk - mesélte Kornélia.

A kemping a túloldalon most a téli pihenésre készülődik. Itt ugyan véget ért a szezon, de a naposabb időszakokban még mindig feltűnnek a lakókocsival vagy sátorral érkező turisták, és egyre többen érkeznek kerékpárral is. Gyakran előfordul, hogy a Tanyaszínház Feketicsen fellépő csapatának adnak otthont a kemping területén vagy a vendégszálláson.

- Egy ideje nem dolgozik a konyhánk, de ez nem akadály. Reggelit adhatunk a vendégeinknek, ha óhajtanak, de a közelben van 2-3 jó vendéglő, amelyek konyháját bátran ajánljuk az itt megszállóknak. A szüleim elégedettek a munkámmal, de mostanában az is örömmel tölti el őket, hogy az idősebb fiam, Áron beiratkozott a mórahalmi szakácsiskolába, mivel ez a szenvedélye már kiskora óta. Bízom benne, hogy a közeljövőben beindul az éttermi rész is, mert csak olyan emberre van szükség, aki ezt magára vállalja. Idegennek nem adnánk át egyik rész vezetését sem. Áron már évekkel ezelőtt versenyeket nyert, szerintem a gasztronómiát neki találták ki. Szeretnénk, ha az iskola befejezése után szakmai gyakorlatot szerezne külföldön, és utána visszavárjuk, hogy továbbvigye az éttermet - mondja Kornélia.

A Pipacs recepciója mellett helyi termékek kis árulnak.

Ez a vendégek fogadása egy különleges welcome drinkkel indult, amely természetesen a legendás feketicsi meggypálinka. Azóta ültettünk egy gyönyörű meggyes kertet is. A pálinkából mindig igyekszünk egy üveggel ajándékozni a látogatóknak, hogy emlékezetes élményekkel távozzanak. Kornélia hangsúlyozza, hogy a turizmus csak akkor érhet el valódi sikereket, ha a közösség tagjai összefognak. Mi örömmel árusítjuk a helyi kisvállalkozók remekeit, mint például a mézet, pálinkát és borokat, így támogatva egymást és erősítve a helyi gazdaságot.

Az évek múlásával elengedhetetlenné vált, hogy alkalmazkodjunk a változó igényekhez. Manapság egyre többen érkeznek késő estébe, amit egy praktikus megoldással orvosoltunk: a vendégfogadó bejáratánál található kulcsbox segítségével a vendégek egyszerűen hozzáférhetnek a szobájukhoz tartozó kulcshoz, miután megkapták a szükséges kódot. Kornélia véleménye szerint a vendégélmény szempontjából a legfontosabb a barátságos és szívélyes fogadtatás. Ha ezt biztosítjuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a vendégek legközelebb is nálunk választanak szállást. A Pipacs nemcsak szálláshelyként működik, hanem turisztikai információs központként is: felhalmoztunk minden fontos prospektust a környék látnivalóiról, így ha a vendégek nem tudják, mit érdemes felfedezniük, készséggel adunk nekik tippeket.

Vannak, akik irigyelik a magánvállalkozókat, de a legtöbben nem tudják, hogy mennyi munka van mögötte. Kornélia a kezdetektől a családi vállalkozásban van, és volt időszak, amikor még a kishegyesi idegenforgalmi felelős munkáját is ellátta volontőrként. Időközben családot alapított, és jelenleg főleg a kisebbik fiú körül gondoskodik, az idősebb hétközben Magyarországon van.

A Prosperitati Alapítvány Mentorprogramjában már a kezdetektől fogva aktívan részt vett, először mentoráltként, most azonban már mentorként segíti a kezdő vállalkozók fejlődését. Minden egyes percét kihasználja: amikor éppen nem a villában vagy más programokon vesz részt, akkor teljes mértékben az édesanyai szerepének szenteli idejét.

- Hallottam már olyan észrevételeket is, hogy ezzel a lépéssel a konkurencia malmára hajtogatom a vizet. De én ezt másképp látom. Amikor nálunk megtelik a ház, és a vendéget például a szomszédos szálláshelyre irányítom, ahol szintén van szabad szoba, valójában a vendég érdekeit tartom szem előtt. Ez a szakma az összefogásról szól; a szakmabelieknek együtt kell működniük ahhoz, hogy közösen fejlődhessünk - mondja.

Kornélia szívét mélyen átjárja az utazás iránti szenvedély. Jelenleg fiaival együtt felfedezik Európa varázslatos tájait, és minden egyes út során különleges emlékeket gyűjtenek. Minden kaland után valami különlegeset hoznak haza, ami színesíti Pipacs életét, új élményekkel és inspirációkkal gazdagítva mindennapjaikat.

Mivel a család legfiatalabb tagjai is beleszülettek ebbe a vállalkozásba, vajon lehet-e már most is számítani rájuk időnként? - kérdezem.

A fiatalabb generációt jelenleg leginkább a sport vonzza. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy egy napon ezt a pályát választaná magának. A mai fiatalokat igazán nehéz irányítani, de vannak olyan területek, ahol számíthatok rájuk. Például TikTok-videót nem tudok készíteni a szállodánkról, de a fiam ezzel remekül boldogul. Nagy lelkesedéssel készített egy videót, amelyben végigkalauzolja az érdeklődőket a szállodán. Sajnos a mai gyerekeket nehezen lehet bevonni az üzleti világba, míg nálunk ez szinte természetes volt. Kornélia, aki ezt tapasztalatból mondja, úgy véli, hogy a többgenerációs családi vállalkozások esetében mindig más kihívások merülnek fel az irányítás átadásakor a következő nemzedéknek – nekik ez már egyszer sikerült.