Évente 300 milliárd dollárral támogatnám a szegény országokat a klímaváltozás következményeivel szembeni harcban.
A megállapodás célja, hogy 2035-re évente 300 milliárd dollárt biztosítson, ezzel jelentős növekedést ígérve a gazdag országok korábbi vállalásához képest, amely szerint 2020-ig évi 100 milliárd dollárt kellett volna fordítani az éghajlatváltozás elleni intézkedések finanszírozására. Ezt a célt azonban csak 2022-re, két év késéssel sikerült elérni, és a jelenlegi elköteleződés 2025-ben lejár.
A COP29 plenáris üléstermében különböző érzelmek kavalkádja bontakozott ki: néhány küldött lelkes tapsviharral ünnepelte a megállapodást, míg mások hangosan bírálták a gazdag nemzeteket, amiért nem vállalnak elég felelősséget. Emellett kritikák zúdultak a házigazda Azerbajdzsánra is, amiért sietős tempóban igyekezett keresztülvinni a vitatott javaslatokat, melyek sokakban aggodalmat keltettek.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy ez a dokumentum csupán egy optikai illúzió, amely nem tükrözi a valóságot.
„Az egyediség kulcsfontosságú a fejlődés szempontjából” – hangsúlyozta Chandni Raina, az indiai delegáció képviselője a csúcstalálkozó záróülésén, alig néhány perccel az egyezmény átadása után.
Szerintünk ez a megközelítés nem fogja megfelelően orvosolni azt az óriási kihívást, amivel mindannyian szembesülünk, így elutasítjuk ennek a dokumentumnak a jóváhagyását.
Simon Stiell, az ENSZ klímavédelmi vezetője szerint a megállapodáshoz nehéz tárgyalások vezettek, de üdvözölte az eredményt, amely biztosítékot jelent az emberiség számára a globális felmelegedés ellen.
Nehéz út volt, de sikerült megállapodást kötnünk. Ez a megállapodás tovább növeli a tiszta energia fellendülését, és milliárdok életét védi meg. De mint minden biztosítási kötvény, ez is csak akkor működik, ha a díjakat teljes egészében és időben kifizetik.
